A keresett kifejezés:

Made Day 17: PKR, visszatértem!

Reggel hajnalban, immár nem másnaposan (hanem harmadnaposan) csapattam a busszal Pest felé.
Uzsó tárt karokkal várt és át is adta a szülinapi ajándékomat, az Elantris című könyvet. Még csak kicsit tudtam belőle olvasni, de már most látom, hogy nagyon nem semmi!!!

Otthagytam a Pokerstarst, nekem ott csak a kuki kevésbé vidám oldala jutott, és visszatértem a PKR-re. 120$-t utaltam és láss csodát a nap végén már 192$ virított a számlámon.
Kicsit több szerencsével (most nem panaszkodom, mert nyertem végre coinflipeket is, meg mindent) ez akár 300$ is lehetne, de aki telhetetlen az olyan kövér lesz, mint én. Most remélem jól megijesztettem mindenkit!

Olyan kaját főztünk közben Uzsóval ebédre...fúúú. Tonhal, színestészta, paradicsom. Én ezt megtoldottam egy kis kagylóval, valamint paprikával töltött olivabogyóval. És én nem vagyok sportoló? (vagy mi volt abban a Nike reklámban)

Vacsorára meg rendeltem Uzsónak egy hamburger menüt, magamnak meg...SEMMIT!!! Uzsó menüjéhez járó káposztasalátát ettem meg. És én nem vagyok sportoló?

(ha majd lesz egy mellszobrod, csak ennyi áll majd rajta: Önmegtartóztatás... - az edző)

Made Day 16: Másnaposok

Hát az előző buli elég jól sikeredett. Én hülye meg 9kor már ébren voltam és elmosogattam. Háborgó gyomorral. Valami érdemrendet érdemelek érdemeim alapján. Szerintem.

Utána, hogy biztos, ami biztos szarul legyek a másnapos gyomrommal átsomfordáltam a nagyihoz 3 bögre tejecskére.
A többiek szépen lassan felébredtek a csili-vili tisztaságra, hazamentek, én meg elájultam.
Délután keltem egy kis pókerezésre, de aztán olyan "fáradt" voltam, hogy visszadőltem. Kicsit msneztem még előtte, Roli megfogadta, hogy nem iszik alkoholt, amíg be nem csajozik. Ha ez öt évig tart, akkor öt évig, de akkor utána alkoholista lesz.

Este még felébredtem egy kicsit, hogy felébresszem apát, aki megint elaludt pókerezés közben. Keze az egéren, de ő csak horkol és dobálja be a lapjait. Végül erőt vett magán és kiesett, majd aludt tovább.

Néztem pár Family Guyt, de úgy tűnt, hogy nekem erre a napra az ájulás az osztályrészem...

(dicséretes, hogy egész nap alig ettél pár falatot. Remélem az elszántságod volt ilyen nagy és nem holmi testi gyengeség akadályozott. És mitől fáj ennyire a fejem??? - az edző)

Made Day 15: Ma van a szülinapom pompompom...

Reggel folyamatosan "boldogszülinapos" smsekre ébredek. Tényleg boldoggá tettetek, komolyan. Na jó, a végső felkelésem után már örültem nekik.

Pókerezgettem délután, mondhatjuk, hogy szívtam, mint a torkosborz...ja nem ez előző nap volt. Inkább csak úgy semmit sem csináltam, vártam, hogy kiderüljön, hogy mi lesz este. Meg néztem Family Guy epizódokat.

Roli hív: "Figy, úgy néz ki, hogy nálad lesz a buli!"
Jójó, de hogy a saját szülinapomon még rendet is rakjak vendégek miatt...hááát. Sorba jött mindenki, egyre többen lettünk és a hangulat is folyamatosan emelkedett (eleinte Rolinak, majd az üdítőknek köszönhetően).
Egy óra telhetett el a buliból, amikor Roli totálon megkérdezte, hogy még mennyi piája van, meg meddig tart még a mulatság. Mondtam neki, hogy Roli 15 perc múlva megy haza mindenki. Ő ennek nagyon megörült, mert így a buli általa vélt végéig még rengeteg piája volt.

Hallgattuk a zenéket, meg mindenféle vidám dolgokat dumáltunk, meg sztorizgattunk. Mimi többször Dömpinek nézett, mert most már én is kopasz vagyok (pedig a Dömpi most nem is az). Roli aludt egy negyven percet a wcben, meg is kért, hogy kapcsoljam le a villanyt.
Reggelre már mindenki elég rendesen elbuborékosodott, még a taxist is be akartam hívni egy üccsire (itt most tényleg üdítőre).
A fehér nadrágomat meg ki akartam festetni a lányokkal virágosra, de szerencsére ezt mindenki elfelejtette.
Megkockáztatom, hogy talán még Dömpi is becsiccsentett egy kicsit. Ásításának minősége legalábbis erre enged következtetni, de nála ezt nem lehet tudni. Egy csomó jó receptet is megtudtam tőle, de azóta a feledés homályába merültek...
Néróval is összehaverkodott mindenki!!! Mekkora volt!!! Kösz a bulit srácok!!!

Pötyitől olyan szalmakalapot kaptam...alig várom, hogy megmutathassam mindenkinek. Annyira várom, hogy otthon is hagytam...grrr..."gyíkToka"!

Hajnalban a Top Gunon sikerült elaludnom, a lányok meg csillogó szemmel sasolták Mavericket és Gooset.

(öcsém, ti aztán rendesen megadtátok a módját. Még én is elvesztettem kicsit képességeim feletti uralmamat. És nagyon büszke vagyok rád, hogy csak kis burgert rendelték a pingvinből... - az edző)

Made Day 14: Bahama, Aruba...

Zenei aláfestésként hallgassátok a Beach Boys akármelyik számát.

A 13. napról azért nem írok, mert az igazi Made-ben sincs szó mindegyik napról. Na meg nem is történt semmi érdekes. Vagy csak nem emlékszem rá.

Szóval erre a péntek estére egy kis társas összejövetel volt betervezve, hogy kitaláljuk mit fogunk csinálni a szülinapomon. Roli felvetette az ötletet, hogy vegyük meg közösen a Bacardit. É-jó, én nem szeretek belekontárkodni semmi jóba.
Irány a Tesco. Felvetődik az ötlet, hogy inkább vegyük két üveg olcsó piát, egyet aznapra, egyet meg a szülcsinapcsira, ahogy azt mostanában mondani illik. Végül ezt az ötletet elvetettük, mert úgy gondoltuk, hogy a keresletnek csak a kínálat szab határt esetünkben, szóval annyi piát keres meg nyelőcsövünk egy ilyen kis esti móka során, amennyit megvettünk. Szóval a másnapi pia ráér másnap.

Épp a jó kis kólát kerestük hozzá, amikor is felvetettem, hogy dobjunk már össze inkább egy jófajta Mojitot. Igen ám, de a Tescoban se menta, se lime. Legalább cukor volt.
Roli megtudta közben a cukorszirup elkészítésének titkát. A leányzónak azt mondta a telefonban, hogy van 7 deci Bacardink, mire a csájé, hogy az 20 adag, ehhez ennyi meg ennyi szirup kell. 20 adag, öcsém ez tényleg bárpult mögött dolgozik, ahol spórolnak az üccsivel. 10 koktél ki is jött a Bacardiból, szirup az maradt elég még 3-4 bulira.
Mentát cserepeset vettünk, úgy szüreteltük a koktélba a leveleket. Sőt még szép zöld lime-ot is tudtunk szerezni.

Persze az este folyamán nem sikerült eldönteni, hogy mi legyen a szülinapomon. De legalább a koktélok finomak voltak. Meg a felnőtt activity (amit Muci kuzinom hozott)  is eléggé  dobott a hangulaton.
Például Babi pornóújság előadás, vagy a Roli vonatakármije feledhetetlen marad. De azért Bodi ondóvezetéke (ezt kellett rajzolnia, nem az övé) és az én hunyorgásom se volt kutya...

(a rekeszizmokat jól dolgoztattátok, meg azért sokat mozogtatok. Még én is jól éreztem magam. De hogy a két csaj leverje a három fiút...ezt senkinek sem mondhatjátok el... - az edző)

Made Day 12: Buddha is back!

Uzsó anyukája Pestre jött, így nekem a koliba kellett volna távoznom, ahol viszont a gépem már nem volt megtalálható, a többiek meg gondoltam tanulnak, így inkább a kettes busszal hazadöcögtem. Kicsit aludtam, kicsit olvastam (Asimovot), majd megtudtam, hogy senki nem tud hazavinni kocsival a buszmegből. Vagy nem ér rá, vagy ivott már aznap.

Szerencsére épp ment egy busz Palin felé (amúgy a helyijárat csak 40 perc múlva ment volna), így várnom sem kellett.
Itthon megnéztem az öcsém új szerkóját, amit a bankettre vett, majd megnéztem pár High Stakes Poker epizódot. Eddig nem tudtam, hogy ez a durrr ez ennyire jó playa. Szétszedte az asztalt baaaaang. És amikor hátrányban volt, akkor mindig ki tudott szállni, nem próbált meg kiblöffölni mindent. Jól tolta nagyon.

Mielőtt elmentem volna találkozni a többiekkel apu megszabadított a maradék hajamtól, így most úgy nézek ki, mint egy XXL-es Texas azzal a különbséggel, hogy nekem nincs teljesen leborotválva a buksim, csak amolyan borostás. A búrám amúgy nagy sikert aratott, a Roli az este folyamán legalább 7szer megcsókolta és rengetegszer simogatta,a Reboy meg nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy az asszonyi tiltás ellenére is ilyet szeretne. Reboy, hakomolyan gondolod csak hívj fel és izzítjuk a gépet! (ezt nem úgy kell érteni, mint ha a Feri mondta volna)

Az estében amúgy nem volt semmi különleges, maximum annyi, hogy Roli egy ezresért bérelt magának egy pólót a szombati retro összejövetelre, ahová lehet nem is megyünk, mert többen nem akarnak annyira. Pedig jó ötletnek tűnt. Roli extra ajánlatot is tett a póló tulajdonosának:
"Ha ebben megdöngetek valakit, akkor kapsz 5 rugót!"
Kata ránézett a srác pólójára, majd annyit mondott: "Roli egy ezresért 5 ilyet túrhattunk volna."
A srác mosolya itt lehervadt egy csöppet, de gyorsan megivott még pár pálinkát és jobb kedvre derült. Nagyon durvák ezek az érettségizők, ahogy kieresztik a gőzt... én is ilyen voltam? Nem emlékszem.

Találkoztunk még Reboyjal és "Kurmester" Szepivel is, ők először még nagyon illemtudó ifjú urak voltak, majd amikor másodszor futottunk össze akkor már a kommunikáció is akadozott kicsit. (én kocsival voltam és színjózan, szóval ez most nem az én saram kivételesen)
Ez akkor történt, amikor Roli lejelentkezett a Rajminál, hogy nem totál. Finoman fogalmazva nem volt túl hiteles.

Éjfél körül értem haza, de kulcsom nem volt és az ajtó zárva volt. Mindig felkeltem anyuékat, amiért kicsit sajnálom őket, így úgy döntöttem, hogy kíméletes leszek. Beültem a kocsiba, hátrahajtottam a támlát és aludtam. De rohadt kényelmetlen volt, ezek a gyerekülések a mai kocsikban nem az igaziak. Kábé egy órája alhattam, amikor megvilágosodtam, hogy akár IC-től is kérhetnék kulcsot. Fel is hívtam de két rossz hírt is kaptam. Az egyik az, hogy nincs nála kulcs, a másik az, hogy nem olyan rossz a buli, hogy haza akarjon jönni, de nem is olyan "jó", hogy már haza kellene hozni.
Így hát nem volt mit tenni, visszaszenderedtem. A saját kertünkben kempingeztem a kocsiban. Újabb egy óra alvás után (miközben 3szor feküdtem el a nyakamat) megelégeltem az egészet és bezörgettem a redőnyön át anyához. Ő beengedett, majd röhögött, hogy milyen hülye vagyok, hisz ment nála a tv, miért nem szóltam előbb.

Ezután már nyugodtan alhattam, IC-t is elhozta valaki más kocsival, nekem csak be kellett engednem, mert ugye nem volt neki kulcsa. Majdnem kidobtam neki a kocsikulcsot az ablakon.

(kempingezünk, kempingezünk, a kilók meg nem fogynak? Micsoda??? Hogy már 105 és 106 között áll a mérleg nyelve. Jelentem kussolok alásan! - az edző) 

Made Day 11: Transformers

Ezt a napot vártuk Uzsóval, mióta végigmásztunk anyukánk szentélyének rögös ösvényein csak azért, hogy aztán sírással nyugtassuk meg a sok pizsamás fazont, aki egy műtőben köszöntött minket kis életünk első napján.
De lehet, hogy csak azóta, mióta anyám pilóta. Ja nem...(ez a Székely rossz hatása, az azóta szóra mindig ez jut eszembe)
Szóval mióta anyá....nem, légy erős Toka!!! Mióta megvannak a jegyek. Vagy inkább mióta megtudtuk, hogy lesz második része ennek a jó kis akciófilmnek.

Annyian voltak a moziban, mint a csuda. 3 nagy sor kígyózott a büfé előtt is, ilyet azért ritkán tapasztaltam eddig.
Maga a film nekem kicsit felemás, Uzsónak meg remekbeszabott volt. Én talán kicsit sokat vártam. Kicsit jobb történetet. Mert ez így elvette tőlem az izgulás lehetőségét. Az erdős részig nagyon bejött az egész úgy, ahogy van, de amint történt valami kis gubanc már meg is nyugtatták a nézőt, hogy nem is. És ezután lehetett akármilyen látványos (mert hihetetlenül látványos, tényleg eszement jó), akármilyen vicces, ott nekem kicsit meghalt a sztori. Ettől még mindenképpen nagyon jó filmnek tartom, csak valami nekem hiányzott belőle.

Ha már mozi, akkor mozizzunk rendesen, ezért a Transformers után megpislantotuk Uzsóval a Másnaposakat is. Erről már írtam, most is szakadtam a röhögéstől. De a legnagyobb Uzsó volt a film előtt.
Fények éppen kihunytak, mindenki lélegzetvisszafolytva várt, amikor is mellettem felzendült ez:
"Brrrrrröáááááááááááá!!!!"
Uzsó olyan böfit nyomott, mint a szörny a Szörny Rt.-ben. Persze miután kiröhögtük magunkat már mondta is, hogy "Na de Tokaaa!!!

Ezen a napon még kaptam egy ajánlatot ahol is felcsillant egy teljes állás reménye. Azóta már telefonáltam is az igazgatónak, kedden 11re ott is vagyok az irodájában.  Wish me luck!

(Optimus akarok lenni! Lehetek akármilyen menő edző és homo sapiens is egyben, akkor is Optimus a májer! Gratulálok az álláshoz, bár a fogyókúrád szempontjából jobb lenne, ha az éhhalál környékezne... - az edző)

Made Day 10: Póker az érettekkel

Délelőtt az öcsikémért szorítottam, hogy sikerüljön az érettségije. Ugyanolyan stresszelős fajta, mint én. Reggel például a kis vajas-mézes kalács burkolása közben úgy döntött, hogy feldobja a szüleim napját egy kis hányással. (én a vizsgatanításom előtt rókáztam, mint a rakéta)
Persze az akadályt sikerrel vette, jó tételeket makkolt be magának, meg hát tudott is azért, nem hiába a Kardos klán oszlopos tagja.

Délután egy jóféle pókerre voltam hivatalos Tukáékhoz, ahol az okos és értelmes idősebb korosztályt képviseltem a minden nap részeg éppen leérettségizett generációval szemben.
Nem voltak képesek komolyan venni a játékot ezek a fiatalok, állandóan rebuyokat vettek, csak úgy szórták felé a zsetonjaikat.
Végül persze aztán kiestem, mert átvettem a szertelen szemléletüket és a 58-aim sem tartottak ki a király párjaik ellen. Utálom amikor kimákolnak.
Kiderült rólam, hogy 15 perccel a jövőben élek, így azért mutattam olyan rossz lapokat, mert azokat a lapokat láttam a kezemben, amiket majd 15 perc múlva kapok meg. Így amikor ász párt láttam (persze nagyot buktam Q5-tel), akkor megnéztem, hogy háromnegyed hét van, és tudtam, hogy hét órakor akármi is lebeg szemeim előtt, valójában egy AA fog lapulni a kezemben.Ollé is mentem amikor kakukkolt az öreg falióra, de valami baj lehetett éppen a tér-idő kontínummal, mert 72-vel harcoltam J8 ellen. Persze megint lemákolták a jó kis lapomat, de sebaj, elmentem beszélgetni a srácokkal a Monyiba, ahol megtudtuk, hogy Székely még mindig visszatartja a kétszázast, hátha tovább kamatozik.

(tény és való, hogy olyan sok zsetont pakolgatni, majd beszórni középre felért egy komolyabb gyúrással, de azért nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez a nap sikeres volt... - az edző)

Made Day 9: Az aranycsapat

Kiolvastam a Ködszerzetet. Te jó éééég... Aztaaaa...

Délután elmentünk focizni a srácokkal. A Mindenkin valami koncert volt, így egy helyi suli betonpályája felé vezetett utunk.
A pálya másik felén pár tizenéves kissrác rúgta a bőrt. Szilas mondta, hogy hívjam ki őket egy meccsre, én meg mondtam, hogy hívja ő. Ő ekkor kijelentette, hogy akkor hazamegy, mert focizni jött és nem bohóckodni.
Ezen jót derültünk és passzolgattunk tovább, megszokhattuk, hogy a pókerasztalnál is mindig blöfföl. Kitaláltuk, hogy 51-ezünk (az egy játék, ahol mindenki a kapus ellen van és a különböző módon szerzett gólok különböző pontokat érnek. Ha a kapusnak összegyűlik 51 pontja, akkor a hetesről a többiek megpróbálhatják seggbe lőni. Persze lasztival)
Na itt már blöffölős Szilas is játékba keveredett, így hát folyt a móka. Egyszer csak a négy kisgyerek nagy önbizalommal szól, hogy tolhatnánk egy meccset. Itt jegyzem meg, hogy mi öten voltunk.
Mi vehette rá őket, hogy ellenünk tolják?
Szerintem körülbelül ezt láthatták:

Egy dagadt, aki igyekszik trükközni, de semmi sem jön össze neki. Futni meg végképp nem tud, csak úgy poroszkál. De legalább nagyon jóképű. (ez lennék én)

Egy gunga mozgású fiatal, aki legtöbbször csak megállítja a felé menő labdát, de nem igazán mutat semmit. De legalább futni tud. És nagyon jóképű. (ez lenne Pötyi)

Egy focistának öltözött forma, aki nem igazán tesz meg két lépést sem egymás után, beadásai után rendre a kosárpályán kell keresni a labdát. De legalább nagyon jóképű. (ez lenne Szilas)

Egy ogre, aki nagyon nehezen jön lendületbe, de ha elindul akkor jajj az előtte állóknak, mert megállni is nehezen tud. Lövései bődületes erejűek, kár, hogy át kell utána mászni a kerítésen a lasztiért. De legalább nagyon jóképű. (ez lenne Tibcsi)

Egy személyi edzőnek öltözött borostás középkorú úriember, aki külsővel oda rúgja a labdát, ahová akarja, de sajnos sose találja el külsővel. De legalább nagyon jóképű. (ez lenne Roli)

Az első 5 perc után 5-0 volt az állás a fiatalok javára. Roli ekkor kijelentette, hogy legyen tizes a meccs, mert nem hajlandó többet szenvedni. Szilas például félpályáról is képes volt a saját kapunkba találni. De hát ő focizni jött nem bohóckodni...
Végül azért kijött, hogy kik itt a rutinos és jó teherbírású játékosok. Ennek ellenére mégis mi nyertünk. Winners by nature, ennyi!!!

Viszont utána már guminapot tartottunk, ugyanis nem sikerült kitalálnunk olyan tevékenységet, amihez mindannyian kedvet kaptunk volna.

(minden elismerésem. 5 darab átlagban 80 kilós "felnőtt" lenyomott 4 átlagban 43 kilós lurkót. Ti aztán megmutatáttok, hogy kik Nagykanizsa igazi vezérkanjai! Le a kalappal! - az edző)

Made Day 8: Ködszerzet

Brandon Sanderson egy zseni! Ilyen jó fantasyt már régen olvastam. Eszementül jó, ahogy ír, nem tudom letenni a könyvét. Egész nap nem is csináltam mást, mint olvastam. Ja igen, a Ködszerzet című könyvéről van szó. Egy trilógia első könyve két kötetben. Lebilincselő sztori, teljesen új megközelítése a "mágiának".....fúúúú.....még nem fejeztem be a második kötetet, gyorsan megírom ezt a bejegyzést és folytatom is.
Ez egyébként azért jó, mert ő fogja befejezni Robert Jordan (R.I.P.) könyvsorozatát. IC ezért is vette meg ezt a könyvet, hogy lássuk, hogy a kedvenc művünk vége milyen kezekbe került. Jelentem remek kezekbe került.

Enni megint keveset ettem, pár szendvicset, amiből egy pár a koliban feltalált specialitásom, a mézes-erőspistás-rántotthusis móka. 

Este összeröffenés a Monyiban. Rengeteg arc volt jelen, mentek is megint a jobbnál jobb sztorik. A legnagyobb szerintem az, hogy Székely Péter újra él a pénzrontás királyi intézményével, bár a maga sajátos stílusában...Lenyelt egy fém kétszázast a napokban, és nem akar távozni a szervezetéből.
Megittunk két gintonicot (kancsót), ami meg is alapozta az este hangulatát, de úgy igazán.
Amúgy nem történt semmi extra, lementünk táncolgatni a Múzeumba (hisz a múzeumok éjszakája volt), aztán meg a többiek mentek a Hugyiba, én meg fáradt is voltam, meg el is készültem, szóval inkább hazafelé húzott a szívem.
Hívtam is a Rolit, hogy vigyen haza, de ő olyasmikre hivatkozott, hogy éppen Balatonra tart a többiekkel. Én meg minden voltam, csak normális és megértő nem, nem is csodálom, hogy egyszer csak letette a telefont.
Megszólalt az edzőm a fejemben, hogy ennek oka kell, hogy legyen, a napi sportolás most hosszútávú sétálás lesz szlalomban persze, mert csak úgy tudok sétálni.
Hát hazaértem és egyből dőltem is az ágyikóba.

(gratulálok a gyalogláshoz, de azért már valami normális sportolást is folytatni kellene a napokban. Én sem lehetek türelmes a végtelenségig... - az edző)

Értettem mester, és ma biztos hogy lesz is sportolás, ha a foci nem is jön össze, akkor a futás mindenképp megvalósul.

Made Day 7: Háromfejű strucc

Pénteken végre megmártóztam a Balcsiban. Nagyon hiányzott már! Először délután mentünk le áztatni magunkat a faterral, olyanok voltunk a kis vízben fekve, mint a partra vetett bálnák, akiket ilyen emelőkkel szoktak visszatenni a habokba.

Fürdés után elmentem fürdeni a változatosság kedvéért. A fenyvesi strandra Uzsóékhoz. Kellett volna vinnem homokozólapátot, talán azzal könnyebb lett volna elkergetni a csajokat, akik akkor kezdtek felém rohanni, amikor levettem a pólómat. Nagy nehezen sikerült végül csobbanómentébe öltözni, majd a Mancsossal elmentünk hemzsegni a nekem térdig, neki meg hónaljig érő vízbe. A karúszóját persze felszereltük, mert első a biztonság a strandon.
Teljesen lemerített a kis ördögfióka: "Kapj el, ha tudsz, te háromfejű strúúúúúccc!" Én meg igyekeztem elkapni. Közben persze vetődgettem, osztottam az áldást a vízben arra kolbászolóknak. Uzsó felmászott a nyakamba, majd onnan dobott egy hátast. Ő ezt a sztorit úgy állítja be, hogy én nemes egyszerűséggel beleteremtettem a vízbe.

Miután legalább tizenötször elkaptam a Mancsost és megkerestünk minden gödröt a közelben úgy gondoltuk, hogy ennyi elég is lesz az áztatásból. Ő nyomott egy fagyit én meg egy gofrit. Imádom a balcsiparti gofrit, ami jó meleg. 

Ezután visszadurrantunk hozzánk egy kis grillmókára. Apu ha főz, probléma nincsen. Csípős kolbászkák, fincsi mi? Kentucky csirke, fincsi mi? Sült hagymakarikák, fincsi mi???

Utána kicsit még segítettünk apunak a freerollozásban, minden lapra találtunk indokot, hogy miért játszunk vele. 63 az angol - magyar, 48 a szabadságharc, szóval lehet kérem minden lappal játszani. A kezdeti 3000 zsetonból pikk pakk lett 12000, de mi aztán kidőltünk és hagytuk aput érvényesülni.

(ismét csak büszkeségemet kell kifejeznem. Lefutottál egy négy éves kislányt akkora vízben, amiből éppen csak, hogy kilátszik. Még sokra viheted... - az edző)

Made Day 6: Censored

Végre emberi időben keltem, egészen pontosan délután háromkor. Mint már említettem elindultam a Balcsira, így otthon már nem volt időm megváltani a világot. Ezt én intelligens fiatalember lévén hamar tudatosítottam is önmagamban és a nagy tettek helyett inkább hőstettekre adtam a fejemet. Elmosogattam.

Modok helyét is kicseréltem, aki eközben azért megmutatta, hogy nem múltak el tanulás nélkül a Hermionéval eltöltött hónapok. Ugyanolyan magaslati hörcsög lett. A kanapéra letéve egyből felmászik a mintegy 80%-os lejtőn, hogy a tetejéről pislantson le a világra. Szerintem rá kellene ereszteni a Himalájára. Vagy megmászná, vagy lebontaná a kis tökmag.
Valamint képes kosárlabdaként funkcionálni. ICének egyik karján felfutott, majd a nyaka mögött átszaladt a másik vállára és a kezén meg leszaladt. A Harlem Globetrotters tagjai sem csapatták ennél lazábban. Főleg nem hörcsöggel.

A vonaton a Balcsi felé az Eragon könyvek harmadik kötetét olvasgattam, meg néztem ahogy a gyerekek természeti katasztrófát meghazudtolva zúdulnak rá a békés utazókra. Egy kislány például azzal terrorizált, hogy savanyú uborkával akart minden áron megkínálni. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy állva sem ért fel a fejemig, pedig én csak csücsültem ott békésen. Amúgy szuperaranyos volt. Meg nem is tudom, hogy azzal a két szál foggal hogyan tudta megenni az uborkát. Lehet, hogy ez az új vega Calippo. God save us all!

Megérkezvén apa kitalálta, hogy menjünk el búrnivalóért. Mivel fogyózom, ezért csak egy gyrostálat kértem. Igazából két gyrost akartam, de pita nem volt, viszont két gyrostálat meg nem mertem megkockáztatni. (az edzőm mindent lát)
A gyrost végül nem csak magában ettem, lenyomtam hozzá egy három generációs szúnyogcsaládot is, ugyanis ennyi repült vacsi közben az ólajtó számba. Bár nem értem, hogyan fértek be a gyros mellett, mert azt két pofára tömtem, ugyanis a gyomrom kongott már az ürességtől.

Vacsi után átmentem Uzsóhoz. A szobában nem lehetett villanyt kapcsolni, mert bejönnek a szúnyogok. Így olvasni nem lehetett. Eszembe jutott az is, hogy nem is edzettem még aznap. Mivel kettesben voltunk, így kénytelen voltam öszekötni a kellemest a hasznossal, de az edzésmódszeremről ez esetben nem számolhatok be...

(mint azt fentebb említették, tényleg mindent látok. A srác eszméletlenül keményen edzett ma. Minden elismerésem, ilyen lelkesedést még egy tanítványomtól sem láttam edzésen. Ez a másodedző is tehetséges... - az edző)

Made Day 5: Majdnem foci

Délelőtt végre elküldtem az állásjelentkező e-maileket.Most majd reménykedek, azt meg jól tudom csinálni, a pókerben már nagy gyakorlatra tettem szert a varázskártyák várásában.

Délután elugrottunk Zegre moziba, mivel a nagykanizsai komplexumban pár hét késéssel adják csak a filmeket. Mondjuk ez már hatalmas előrelépés a pár hónap késéshez, a nincs mozi állapothoz képest meg kimondott burjánzás. Szóval irány Egerszeg, Melinda vezet, Piecs Lackó a legnagyobb király, Tibcsi, Roli és én vagyunk az utasok. Az út elég jó hangulatban telik, megy a régi nagy berúgós sztorik felemlegetése. Mi más a Másnaposak című film előtt.

Maga a film klasszikus. Az utóbbi idők messze legjobb vígjátéka szerintem. Arra az időre, amíg a moziban vagy, tutajos, hogy kikapcsol. Illetve Tibcsit nem, mert ő végig irigykedett.
Az a jó, hogy a film végén még egy olyan poénbombát dobnak, hogy tényleg az utolsó élményed is a rázkódva röhögés a filmmel kapcsolatban.

Hazafelé persze mindenki kedvet kapott egy kis dínom-dánomhoz, ami azonban nem valósult meg, mert komoly futballügyi terveink voltak. Amik aztán szintén nem valósultak meg érdeklődés, és közlekedési eszköz hiányában.
Így hát maradt az, hogy egész éjjel toltuk a pókert meg az ökörködést nálunk. A srácok reggel 8 körül léptek le, amikor is már olyan szinten hulla voltam, hogy csak eldőltem, és az igazak álmát aludtam.

Hihetetlen milyen szinten jelen van az aktuális napod, meg az állapotod az álmodban. Mivel ugye épp egy epic dőzsölésről néztünk filmet, ezért triviális, hogy álmomban is bulizni indultunk Pest kis kanyargós utcáin a Roliékkal. Álmomban nem voltam éppen szomjas, de egyfolytában azon siránkoztam mindenkinek, hogy álljunk már meg, hogy végre elvégezhessem a folyó ügyeimet. De nem lehetett. Mindig mindenki menni akart a buli felé előre. Én meg csak egyre küzdöttem a hólyagommal. Dávid és Góliát küzdelme volt ez, méretre én voltam Góliát, de hatalomra nézve a hólyagom. Végül sose jutottam el a buliba, mert arra ébredtem, hogy majd felrobban az előbb említett szervecském.

Végre elmehettem pisilni, az álombeli barátaim meg mentek tovább a kis világukban. Zárásul még egy idézet egy sráctól, akivel együtt fociztam:
"Egy jó pisi néha jobb, mint egy rossz szex."
Bár egy pókerestől is van egy gondolatom a témában:
"A szex olyan, mint a pizza. Ha szar, akkor is beverem."

Ma megyek a Balcsira, végre találkozok Uzsókámmal. Viszem a futócuccot, meg a strandnacit. A fehér bálna idén először támad!!!
Pár napig nem leszek netközelben, majd a megjöttem beszámolok.

(ha az utolsó kis bekezdésben nem említetted volna, hogy a héten még azért sportolni is fogsz, akkor kiheréltelek volna, majd pedig boldogulhatnál egyedül, ahogy tudsz az átváltozásoddal  - az edző)

Made Day 4: Holnapután

Van a Holnapután című filmben az a rész, amikor a kínaiakat lenyomja a jégeső. Na én ma enyhe túlzással hasonlót éltem át.
Bár ki tudja? Lehet annyival nagyobb darab vagyok, mint a filmben mutatott kínaiak, hogy a jégdarabok ugyanakkorák voltak. Ezt nem tudom eldönteni.

De hogy kerültem én ilyen helyzetbe, mikor tudtommal Dennis Quaid még nem jelentette be a világvégét? Az már nap közben világos volt számomra, hogy az időjárás nem lesz éppen tökéletes. Nem is tudom, hogy miért nem inkább időjóst akarok csinálni magamból, hanem 95 kilóst. Csak meg kell kérdezni az öregeket, hogy mit zörögnek a csontjaik, milyen front jön meg ilyenek, majd egy szép bemondónővel bemondatni egy grafikailag eléggé helyretett animált háttér előtt.
Szóval Tibcsivel kitaláltuk, hogy mi elmegyünk pókerezni, ha törik, ha szakad.

Hát szakadt.

Tibcsi apukája vitt be minket kocsival a városba, amikor is lecsapott ránk a vihar, mint Szilágyi tanár úr a pongyola megfogalmazásokra. Azaz kőkeményen, ellentmondást nem tűrően, és ami a legfontosabb, hogy cseppet sem építő szándékkal. Bár most hirtelen nem tudok építő szándékú jégesőt elképzelni. Szóval Tibcsi apukája megállt egy park mellett, ahol vannak fák, hogy ne verje már a jég szana meg széjjel az egész verdát. Erre a jég nekiállt verni a fák lombját felettünk, minek utána úgy nézett ki a kocsi szélvédője, mint ha egy trópusi megfigyelőálláson sasolnánk a majmokat az esőben. Levelekkel volt lefedve az egész. Majom mondjuk nem volt sok, de hülye az a majom, aki az őserdőből eljön Kanizsára jégesőt nézni, nem?
Amúgy tényleg kemény volt, az utcán folyamként ömlött a víz, majd hopp egy fa keresztben és hasonlók. Mentő- és tűzoltóautók is elhaladtak mellettünk.

Ez a jég egy igen geci dolog amúgy. Nem csak minket hátráltatott, meg a kocsit verte, hanem még szegény mamáméknak is a veteményesét eléggé megtépázza ilyenkor. Holnap tuti hallgatni fogom, hogy minek kellett ez, meg ilyenek. Mindenhol vannak bad beat-ek. A földmüvelőknél a jégeső. A pornószínészeknél a gyerek, egy bányásznak a klausztrofóbia, a mutogatósbácsinak az, hogy ha azt mindják neki: "Jééé, ez olyan mint egy f#&z, csak sokkal kisebb!!!", a Tibcsinek meg az, hogy az AK-ját összecsomagolta az KQ. 

Mert ma ilyenek történtek vele. Maradva a péniszeknél úgy is fogalmazhatnék, hogy ma a boldogtalanabbik végén állt. Én meg egyszerűen elfogytam, ha lopni próbáltam lap volt kint, amúgy meg nem volt mivel tolnom igazán. Így hát pottyantam, de legalább a főasztalig elevickéltem. Mondjuk pár hibát vétettem, de hát sose állítottam, hogy nincs mit tanulnom a játékról. 

Sokakban felmerülhet a gyanú, hogy mi lett a futással? Hát az Úr akarata az volt, hogy jégeső légyen, így én nem ellenkezhettem. Igazából Roli engedélyezett ma egy szünnapot, mivel eddig ő sosem nézett meg, meg hát pókerezni is mentünk, meg azért mégis csak rossz idő volt.

Az edzőmnek ez nem tetszett igazán, de sikerült kiengesztelnem. Ugyanis egész nap ettem 3 szendvicset, meg egy kis szalámit vacsira. Nem volt időm enni. Mondjuk csinálni nem csináltam semmit. Reggel reggeli, aztán kis olvasgatás, aztán nem 3 óra volt amikor Tibcsi hívott, hogy jönnek majd értem negyed hatkor, hanem 5. Repült az idő.

De még a póker utáni Ping-win sem valósult meg. Az edzőm elintézte, hogy tizenegykor még mindig öntsék a dézsából. Nem ember az ilyen, aki ezért eljárja az esőtáncot. Aljas és megátalkodott. Szóval ideális edző. Így hát bedurrantunk egy taxiba a Tibcsivel és már jöttünk is haza.
Ja amúgy a Ping-winnek is van bad beat-je. Bezárják éjszakára. Mert hangosak az emberek, és a lakók ezt nem díjazzák. Mi lesz így az éjszakai hamburgerezésekből? Meg hogy fog így Roli jelentkezni totálon a Rajminál, hogy ő nem is totál?
És a vicc az, hogy a hambi tulajdonosa az egészet az újságból tudja meg. Nem kapott semmilyen levelet, se felszólítást, hanem reggel amikor békésen költötte el a reggelijét (ami remélem a saját hambija volt, mert annál jobbat nem igazán kívánhatnék neki), amikor hirtelen az arcába mosolygott a média eme fricskája. Remélem ez még nem hivatalos, bár az edzőm tuti örülne neki.

Igen fura gyerek az öcsém. Kérdeztem valamikor, hogy akar-e enni, erre mondja, hogy megevett egy csomó süteményt. Hogy lehet a sütiket ennyire szeretni? Se hús, se ketchup...akkor mi?

Made Day 3: Veszélyes vagyok!

Egész nap a virtuális világban harcoltam. Ott is veszélyes vagyok a különböző szörnyekre nézve, de most nem erre gondoltam, amikor a címet idefirkantottam.
Közben néha Modokkal játszottam kicsit, meg IC-t traktáltam azzal, hogy kikérdezem tőle a töritételeket. Hiába akarok segíteni, olyan link, mint a testvére.

Uzsóval kis bajba került miattam. Mókás a téma. Nos én tavaly jártam egy tanárhoz, ahol be lehetett adni egy beadandót arról, hogy mi a matematika. Anno én inkább vizsgáztam, de idén egy másik tárgyra megírtam a témából a beadandót. Hivatkoztam is a tanárra, hogy mit mondott a témában egyszer, amikor felvetettem egy ötletet.
Na most Uzsó idén vette fel ezt a kurzust, és az én beadandómat adta be. Kicsit hozzáírt, de elvenni nem vett belőle semmit. Kapott rá egy orrbitális ötöst, de a tanár említette neki az e-mailben, hogy szívesen beszélgetne vele a témáról, főleg arról a részéről, ahol én rá hivatkoztam, persze név nélkül. Nice!!!

Az edzőm ma úgy döntött, hogy ne a palini lakó-pihenő övezetben kocogjak, hanem a Mindenkin. Legyen hát. Székely Péter is velem tartott, neki kicsit jobban megy a futás. Mondjuk úgy, hogy neki megy!

De miért is vagyok veszélyes? Nos hát először is, Peti ki lett téve a megfázás veszélyének. Ő (legalább) 20 perccel korábban teljesítette a saját 4 km-jét, mint én a saját 5-ömet. Így szegény ott ácsorgott, vagy üldögélt izzadtan, amíg én küzdöttem.
Valamint létezik a gravitáció. Például képzeljétek el, hogy elsuhanok valami 40-50 kilós leányzó mellett (vagy ő suhan el mellettem) és egyszer csak belekerül az erőterembe és úgy eltérül a pályájáról, hogy üstökösként csapódik bele a salakba. Ha nagyon elkapja a vonzó erő akkor belém ütközik. Ön és közveszélyes vagyok, ha éppen nem békésen eszegetek. Hát kell ez a világnak?

Ma pár Need For Speed Underground zene is ment, miközben hasítottam. Egészen más élményhez vagyok szokva, amikor ezeket amúgy hallom. Ott 2-300 km/h-val repesztek egy éjszakai fényekkel tarkított városban, most meg éppen 7-tel próbálok kikerülni egy kolosszális böllért és ez a fél szám alatt történik meg. Sokkoló.

Mikor elindultam itthonról, apu épp izzította a grillsütőt. Én inkább úgy döntöttem, hogy előbb futok és utána eszek csak. Na nem sokat, mert az edzőm figyel, de azért ki nem hagyom. Kell a konfliktus is a műsorba, szóval holnap tuti vitával indítok.

A másodedzőm éppen köretelvonást javasol a vacsorához, és arra hivatkozik, hogy ő főállásban a barátnő szerepét tölti be. Ejjj, mindig mondják a filmekben, hogy kerülni kell a munkahelyi kapcsolatokat...
Meglátom, milyen erős leszek. Lehet elalszok, mielőtt ráveszem magam, hogy kegyek. Ki akar erre fogadni?

Made Day 2: Hol vannak a lábaim?

Gyenge kezdés után erős visszaesés.

Az evéses feladatokat be tudtam tartani, pedig azt hittem az lesz a nehezebb része a mókának. 

Ellenben a futás. Hát az ma kőkemény volt. Vagy a vádlimat nem éreztem a combomat égető izomláztól, vagy fordítva. Nem is tudom melyik volt a jobb. Egyedül a jó kis muzsikák tartották bennem a lelket, mindig hozzá tudtam tenni, ha felcsendült valami jóféle dallam.
Legjobban talán a Gorillaztól a Feel Good című muzsika tolt oda, annak is a lájti része. De persze a Kosheentől a Catch és a Dub Pistolstól a Cyclone is segítettek.

Az edzőm elég keményen hajtott, kevesebb pihenőt akart engedélyezni. Ez egy állat. De azért volt ahol a testi képességeim megálljt parancsoltak, és nyújtottam egy kicsit. Megértő ez az edző, és persze közben egyfolytában bíztat. Jól kijövünk egymással, már a második közös munkanap után olyan érzésem van, mintha ezer éve ismerném.

A fejemről tűnnek el a sebek, ez egy jó hír. Már az elfek városát mentem meg a virtuális világban a pusztulástól, ez még egy jó hír.
Június 19.-én szigorlatozok matekból. Ez egy meglepő hír. Történt ugyanis, hogy a Dorka rám kattintott és behívott egy beszélgetésbe, ahol a harmadik résztvevőt harcosnak hívták. Harcosnak lesz matek szigorlata pénteken, nekem kellene megoldanom a feladatokat. Ő lefényképezi, a haverjainak elküldi, ők elküldik nekem msn-en, én hip-hop megoldom és visszajuttatjuk ugyanazon az útvonalon. Tavaly már levizsgáztam így egy srác helyett analízisből. Jó ez a 21. század. Kibertérbeli puskázótársak, szeletelt kenyér, online ételrendelés. Köszönöm emberiség!

Megint jöttek ki új jelenetek az új Transformersből! Fúdevárom!

Most megyek, áztatom álomtesten álmatagon álmodozva Á'laszisziburgerről. Alliteráció a köbön. Na csobbanok, aztán olvasok egy kicsit az új Eragon könyből. Vagy inkább egyszerre mindkettő. Kádban a legjobb olvasni. Vagy hintaágyban. Valakinek estleg még ötlete?

Na tényleg megyek. Igen büdös van a szobában...Kimentem a fürdőbe. Ott is. Mi van itthon, senki sem takarít?
(az edző megjegyzése - Te vagy büdös fiacskám!)

Made Day 1: A kezdet

Az MTV-n van egy műsör, ahol a gyíkarcok valamivé akarnak válni és kapnak egy sztáredzőt. Különböző kívánságok vannak: bálkirálynő akarok lenni, jégtáncos akarok lenni, röplabdázó akarok lenni.
Íme az én variációm: 95 kilós akarok lenni!

Bemutatnak a sztáredzőmnek. Az edzőm kidob az ágyból, berugdos a fürdőszobába, és kényszerít, hogy fogmosás közben nézzek mélyen a szemébe. A tükörben. Ugyanis úgy érzem, hogy nálam menőbb létforma úgysincs az eddig ismert világegyetemben, így felkérem magam.

Az első feladat az ilyen öntömjénezés a tükörben. Mint ahogy az Eminem küldi a 8 mérföldben. Keményen vonaglasz és magadat élteted.
"Meg tudod csinálni! Kibírod! Képes vagy rá!"
Megy ez!!! Csak k@&#a hülyén néz ki, ha közben kilóg egy fogkefe az orcádból. Miközben ezt írom, rájövök, hogy gépelés pösze vagyok. Ugyanis zöngés helyett zöngétlent ütök. Például fogkeve, meg ilyenek.
Van olyan, hogy keyboard logopédus? Ha valaki ismer ilyet, akkor adja meg a számát!

Második feladat: ebédre csak egy tányér leves és egy tányér főétel. Vannak emberek, akiknek ez furcsának tűnhet, hogy ez megszorítás, de ők valószínűleg nem ismernek.
Az esti edzés előtt bemelegítésképpen megmentem a driádok városát a gonosz Mordenekkel szemben. Fekete sapkám van és 3 segítőm, ne legyek kemény?

Elugrok Uzsóért, ugyanis ma ő segít a sportolásban. Ő lesz a másodedző úgymond. Az edzés színhelye nem a Mindenki, hanem Palinban a telepen kocsival lemértem egy 2,5 km-es kört, a terv abból kettő.
Az elsőt Uzsó is lefutja velem. Én már most utálom az edzőmet. A főedzőt, nem a másodedzőt. Az a baj, hogy mögöttem fut néha Uzsó és melegítőben, nem pedig tangában előttem. Pedig akkor felszántanám a lakó-pihenő övezetet, jajj lenne a kispolgárok versenygyőztes kertjeinek.

A második kör előtt szerzünk Uzsónak egy biciklit. Én már nem érzem a bal lábamat, de hát jobban szeretem a Bacardit, mint a Jacket, így nem veszthetek Roli ellen. És a második kör sokkal jobban megy!!! Hiába, nem értek a szórakoztató iparhoz, az MTV-n csak a végén jön a siker. Bár lehet, hogy most majd jön egy erős visszaesés...de nem akarok SPOILERezni, mi lenne így a rajongókkal. 45-50 perc alatt megvan az egész úgy, hogy 10 percig tart a bicikliszerzés. Ki ez a fiú??? Ki akar megérinteni?

Kicsit nyújtok a dolgom végeztével, majd hazadobom Uzsót. Hazafelé érve konstatálom, hogy a Dózsa utca sarkán dolgozó pillangó nem csak dísznek van, ugyanis éppen egy kocsiból száll ki a ruháját igazgatva. Úgy látszik ma senki sem ürülékkel gurigázik. IC se tököl már a kis versenyekkel, repül a 11$-os rebuyos.
Ma mindenki kőkemény. Még a fater is 2500$-os freerollon játszik.
Modok meg megeszik két levél salátát. Meg hat szem kukoricát. Remélem nem fog kipukkadni.

Most megyek, mert a bajnokoknak lazító fürdő jár az edzőm szerint. Nagyon jó szakember, örülök, hogy elvállalt engem. Thank You MTV! Úgy érzem már minden sikerülhet!!!
És persze köszönettel tartozom a tuti másodedzőmnek is. Lehet még romantikus szál is lesz ebben a műsorban! Na mégis csak én leszek a "sóbiznisz" királya!!! 

Ja és az edzőm megtiltotta, hogy vacsit toljak az archúsba. De legalább szolidarít velem. Hihetetlen nagy ember. Jó, hogy olyannal dolgozhatok, akire fel tudok nézni!

Valóra váltottam egy városi legendát

Csütörtökön hajnali fél tízkor ébredek.
A terv a következő: megszabadulok a hajamtól. De úgy teljesen. Aztán gondolkodóba esem, hogy ha sebes a fejem, akkor az nem lenne olyan nyerő ötlet. Akkor először meghagyunk 3 mili hajzuhatagot. Másfél óráig szenvedek, mire letolom a a búrámról a szőrt. Nem könnyű hadművelet és még így is hagyok egy kis tincset. Erre Piecs Lackó hívja fel a figyelmemet, amikor beugranak Melindával. Megszabadít tőle, kicsit dumálunk, aztán lelépnek.

Két órán keresztül áztatom magam a kádban és közben olvasok. Kemény az élet. De azért valahogy megoldom.
Kicserélem Modok helyét, addig IC játszik vele a kanapén. Igen rendes a két tökmag.
Megjön fater és mondja, hogy el kell pattannia egy szemészhez és nekem kellene vinnem, mert a beavatkozás után egy ideig nem lát majd. Hát leccgóóóó!
Olyan zivatar tombol, hogy a kocsiig kiérve megvan a heti fürdésadagom. Amíg aput upgrade-elik, addig elcsattanok Uzsóért, majd végül együtt hazajövünk.
Lecsó vár rám! Az otthon melege! Respect Anya, ez mindig jóféle!
Apu azért kicsit igazít még a sérómon. Nem hivatalosan június 11. lett a hajam világnapja. Valamikor majd világszerte ismert ünnep lesz.

Irány Pötyihez egy kis pókerre. IC visz, mert neki kell a kocsi. Hát legyen. Én zárom be Nérót ( a kutyusunkat), amíg Uzsó kijön a házból. Néró valamiért nem igazán kedveli Uzsót. Vagyis kedveli, csak úgy, mint a csontot.
Uzsó retteg, így nem figyel arra, hogy az első ülésre huppan be IC mellé. Az nem is lenne baj, amíg Tuka és én ülünk hátul. Na de felszedjük a Tibcsit is. Két dagadt és egy Dagat (mert így kell írni, egy t-vel) nem fér meg egy hátsó ülésen, mint azt a mondás is tartja. Illetve a Tuka csak izom, mi vagyunk dagadt és Dagat.

A lámpánál mellénk kerül egy elég csinos csájé. Tibcsi lehúzza az ablakot, mert nem bírja a fülledt nyomort. A csajszi meg azért húzza le az ablakot, mert épp rá akar gyújtani. Nekem egyből bevillan a sztori, és be kell fejeznem a megfelelő mondattal, már kiabálok is át neki, hogy:
"Te is fingottál?"
Épp indulnak a kocsik, amikor ez elhangzik, ő hátrakapja a fejét, mi meg szakadunk a röhögéstől. Uzsó szerint a röhögésre nézett csak hátra, de a többiek szerint már előbb. Mindenesetre mi a Pötyiig röhögünk.

Pötyi biztos megharagudott, hogy kimaradt a mókából, ezért ledarálta az asztalt. Nice hand Pöttyös!

Na de most pattanok a bőrgyógyászhoz eltűntetni a fejemről a sebeket. Az pár nap szerintem, aztán bye bye haj!

Dolgos nap

Ébredés háromnegyed 9 körül. Ez még úgy ahogy összejön. Mára tespedés volt a terv (mi más?), de ez gyors emléktöredék miatt megváltozik. Talán nem jelentkeztem le logika vizsgáról?
Hát nem. Okos gyerek vagy Tokmok, mehetsz jegyet beíratni. Akkor megnézem már, hogy Meggyőzéstechnikából mikor tudom beíratni a jól megérdemelt négyesemet. Ma 9-től! Egyre jobb. Bérletem ugye nincs, minek is erre a hónapra, mikor megyek haza, mint a kanalasgém. Már ha az hazamegy valamikor.

Veszek egy univerzális jegyet (ha jön a bakter, akkor lyukasztok). Uzsó velem tart egy darabig, ugyanis ő megy Golyózni a menhelyre, meg a suliba is le akar adni egy jegyzetet. Először akkor BME. Tanár sehol. Ellenben a szobatára, aki (élek a gyanúperrel) egy múmia a wcpapír nélkül, csak annyit tátog, hogy nem tudja, hogy hol van.
Akkor ELTE. Bevezetés a logikába. Elmondom a tanárnak, hogy nem akartam én vizsgázni, csak elfelejtettem lejelentkezni. Mondja, hogy, ha biztosan elmegyek máskor akkor nem írja most be. Elmondom neki mi a helyzet, hogy hagynom kell tárgyakat, így nem ígérhetem meg. Megérti egyből az egész szitut. Nem hiába tanít logikát. Sőt még a haja is vörös. Rengeteg gyereket kell csinálnom, hogy okosabb legyen a világ, már látom.

Elkísérem Uzsót a buszhoz. Annyi gyíkot látunk a buszig, mint a csuda. De olyan igazi gyíkot, akiknek visszanő a farka, ha levágják. IC kiskorában ezért akart gyík lenni...

Visszafelé az IBM épületek felé megyek, ugyanis gyönyörű parkok vannak az irodaházak között. Van egy kis mesterséges tó, amiben igazi halacskák úszkálnak. Van narancssárga, fehér, sőt még halszínű is. Meg van egy otromba nagy, el is neveztem Jabba-nak. Igen méltóságteljesen tátogott a többiek között cirkálva.

Találkozok Krisztiánnal és beíratjuk a jegyünket. Mondja a tanár a Krisznek, hogy az EHA kódja alapján lehetne valami közép-afrikai diktátor is. Majdnem elszólom maga, hogy egyéb adottságai is megvannak egy közép-afrikai szerep betöltéséhez.
Következő kérdés: milyen észrevételeink vannak az órával és a számonkéréssel kapcsolatban?
Gyorsan lecsapok mint a héja, és beszélek kicsit a számonkérésről. Az óráról csak beszéljen csak Krisztián. Ennek természetesen semmi köze ahhoz, hogy csak egy órán voltam.

Nyomás a Trefortba. Beíratom a jegyemet, és keresünk még pár álláshirdetést a gépén. Szóval még a végén meg lesz a négy égtáj felé repülő email sereg. Beszélgetek a nénivel, azt mondja, hogy szerinte igen jól csinálom ezt az államvizsga dolgot. Meg mesél a fiáról, aki szintén nem időben végez, meg, hogy szerinte ez már egész más, mint anno. Tökre meglepődök. Kapok tankönyvsorozatot, ezen is meglepődök. És tök jó osztályom lesz! Nem is kell nekik már a fizika semmire, így ismét egy újfajta kihívást tapasztalhatok meg. Ugyanis valószínűleg totál nem fogja érdekelni őket az egész. De majd én meglepem a kis hurkatöltőket!!!

Beugrok a bankba és egy roppant kedves, fiatal ügyintéző leányzóhoz kerülök. És aktiválja a kártyámat! Sikerült, nem kell újat igényelni. Ez ám a gépállat!!! Kicsit még dumálgatok vele, aztán lépek.

Ferkó beugrik egy kicsit az államvizsgája után, eredményhirdetés majd később. De meglesz valószínűleg!!! Ó jeeee! Ezt még telefonon tudom meg, utána kicsit nagy lendülettel huppanok le a gép előtti székre, ami erre nincs felkészülve sem lelkileg, sem szilártságtanilag...Rotttty .
Most rettegek mi lesz, ha megjön Uzsó...

Ja igen...és ez egy fémszék volt... Futni kell a jövő héten!!!

Ha fáj, ha hasogat...

Jött és kinyírta a napomat. Pedig voltak mára terveim. De ő könyörtelen volt, hiába kértem, hogy ne tegye ezt,ő nem kegyelmezett. Hát igen, a fejfájás kemény dolog. Ez az alattomos szúrós fajta. Hogy miért jött, arról lövésem sincs. Akkor szokott így fájni a fejem, ha megerőltetem magam. Pedig mint azt tegnap írtam, erre nem igazán volt példa a napokban.

Így hát eldőltem és aludtam, mint a tej. Uzsóhoz meg jöttek a kis tanítványai. Illetve nem is olyan kicsik, mivel idősebbek mint Uzsó. Na szóval ők jöttek, én meg a galérián aludtam. És néha felriadtam egy két "The next one" vagy egy "What's the difference?" mondatra. Aztán szépen lassan az óra beépült az álmomba. Amikor felébredtem és lekukucskáltam, akkor ott ült Barney Stinson is és épp büszke volt magára, hogy milyen kedves volt a lányokhoz. Uzsó meg leszidta, hogy a "Mit kerestek itt?" mondat az nem volt túl kedves. A lányok elmentek, majd becsöngettek. Barneynak ekkor kiült az arcára a hülye vigyor. Az egyik lány azért tért vissza, hogy Barney-t megölelje. Barney persze ölelés közben a hüvelykujját jó magasra lendítette a lány háta mögött. Gondolom telepatikus pacsit akart nyomatni, de én ekkor rájöttem, hogy ez csak egy álom lehet, és felébredtem. Uzsó csapatta az áll az alkut.

Kikászálódtam az ágyból és megint fájni kezdett a fejem. Nemtom ez most mi. Még bulizni se megyünk el Uzsóval. Pedig tegnap óta még a kedvem is megjött.

Port.hu-n Uzsó fórumozó lett. Először csak a Transformers miatt. Aztán ma írt egy hozzászólást a Terminator kapcsán is. Egy gyíkarc egyből így reagált: "Uzsó te kis reklám patkány!" Ha pakkány lett volna, akkor felhívom a Székelyt.
Erre kifejtettem a gyíknak a véleményemet, mert ő arra utalt, hogy mennyire következetlen a film. Tényleg nem a világ legjobb filmje, de már csak a vita kedvéért. Meg a srác olyan filmtörténeti alkotással támasztotta alá a mondanivalóját, mint pl egy idézet Vin Dieseltől a xXx-ből.
Respect!
Amíg írtam neki, legalább addig nem fájt a fejem.

Na de most kidőlés!

Létezem

Ahogy a Hábé is megmondta, nem történik semmi. Úgy egyáltalán. De azért lássuk.

Tanulás. Ugye én most nem államvizsgázok és van most pár tárgy, amit meg kell hagynom a következő évre. Tényleg csak pár. És most úgy vagyok vele, hogy párat azért meg akarok csinálni, ellenben egyáltalán nem vagyok motivált. Ugye jövőre így lesz kb félévente 3 órám egy félévben. És hogy most 3, vagy 2 van, az igazából mindegy. Így a tanulásba nem tudom magam belevetni. De azért erőt veszek magamon, és írok pár beadandót a beadandósokhoz.

Álláskeresés. Mert ugye kell ezt is, jövőre nem az éhenhalás szerepel a terveim között az első helyen. Valahol a középmezőnyben megtalálható (ugyebár tanár leszek), de nem az első helyen. Megkaptam egy életrajz sémáját, holnap délelőtt röppennek a mailek a négy égtáj felé. Illetve maximum csak két égtáj felé, ugyanis két célpontom van eddig, viszont az iskolák helyét konkrétan nem tudom, így az is lehet, hogy egy égtáj felé röppennek. 

Póker. A pénzem jegelődik a bankszámlámon éppen. Mivel nincs bankkártyám, ezért nem tudom más termekhez továbbdurrantani. Szóval holnap bankkártyát is intézek. Ugyanis nem aktiváltam egy hónap alatt (otthon volt, a pkr-hez meg nem kellett kártya, így annyira nem foglalkoztam vele), és ezután a pénzem biztonsága érdekében letiltották. Szopóka nyalóka.
Amúgy a pókerben nem igazán lelem örömömet mostanában. Vagyis ez így nem teljesen igaz, a játékot élvezem, viszont az eredményeket annál kevésbé. Biztos hibázok is, de az is biztos, hogy egy elég mély hullámvölgyből próbálok kikászálódni.
Legalább IC-nek megy a szekér. Ennek egyrészt nagyon örülök, hiszen amikor tehetem ott szurkolok neki a gép előtt, ugrabugrálok a koli tanulójában, meg kiabálok a géppel, hogy gyere négyes, vagy akármi.
Már eddig is volt, hogy ugrattak a többiek, hogy mennyit játszok...de hogy azt nézem, hogy valaki más játszik és még a lapjait sem látom...hááát.
Másrészt viszont roppantul frusztrál a tudat, hogy nekem akkor miért nem sikerül. Nem az öcsém sikereit szeretném, nem azokra vagyok irigy. Jobban tudok neki örülni, mint a sajátoménak. Hisz felhívtam minden pókeres pajtimat, akárhányszor nyert a kis hurka nagyobbat. Csak az zavar, hogy egyáltalán nem érzem a saját játékomat gyengébbnek, és csak kiesek mindenhonnan. De legalább a motiváció megvan, ugyanis látom, hogy ilyen játékkal bőven lehet nyerni. Csak jöjjenek a coinflipek.
Ma például Uzsó csak elsütötte azt a poént, hogy mekkora bad beat hogy velem jár, mikor a másik vörös tarol. Én meg olyan mérges lettem, hogy elmentem a koliba idő előtt a cuccomért. Nem Uzsóra, hanem az egész pókeres helyzetre úgy, ahogy van.

Pajtások. Aki nem tanul, az más városban tartózkodik, aki meg itt van, az ugye tanul. Mondjuk ez nem egy meglepő fordulat. Úgy látszik eddig sem az én életem volt izgi, hanem a barátaimé. Mármint, hogy nekem ők teszik az egészet olyan viccessé, mint amilyen vicces az egész.

És akkor mit csinálok?
Hát csak úgy létezem. Olvasgatok (mostanában épp Asimovot), a világhálón cirkálok. Meg néha Uzsót elcsábítom azért az analízistől (ez azt jelenti, hogy ha épp elege van a tanulásból, akkor én abbahagyom a csendes pihenőmet). Hol egy kis pasziánszra (Roli ne felejtsd el, megtanítalak!), hol egy kis filmnézésre, hol meg...

A hétvégéken azért kicsit kimozdulok. A srácokkal most is mindkét este elég jól éreztük magunkat.
Pénteken kipróbáltam az új card protectort. Nem volt a legjobb befektetés, hogy úgy mondjam. Na nem a card protector, hanem a kipróbálása. Bár legalább a pizza finom volt a Dióban.
Utána, mint azt a Rolinál olvashattátok kicsit cirkáltunk a városban a kocsival, meg dumálgattunk. Meg is álltunk az Interspar parkolójában, hogy ne fogyjon a benzin, aztán csak (aki itt most egy homo porno soft editiont vár az kérem kapcsoljon egy másik csatornára) löktük a szöveget.

Szombaton én kimaradtam a fociból, helyette megnéztem a Top Gun-t, hogy kellően laza srác legyek, ha nagy leszek.
Roli kicsit elázott az este folyamán, de legalább meglehetősen mókás előadást produkált.
Az önmegtartóztató hónapjának új nevet adtunk. Kis számolgatás után a név a Cobra 11 lett. Érdekes még, hogy az új G.I. JOE film címe The Rise of the Cobra lesz, reméljük ezt is valami tevékenységhez köthetjük majd.
Fogadtunk a Rolival, hogy egy héten keresztül minden nap le tudok-e futni 5 km-t. (vesd össze: 10 fekvőtől hányok, egy kis focitól hányok, 8 bacardikólától és 6 viszkikólától és 6 narancsvodkától hányok...mondjuk ez nem túl idevágó) Szóval azért szorítsatok értem június tizenharmadika és huszadika között.

Vasárnapra mozi volt a terv Egerszegen a hurka kisöcsémmel, de elaludtunk. Így nem tudtuk megnézni a Terminator:Salvation-t. Mondjuk én már láttam, de szívesen megnéztem volna még egyszer. Amúgy szerintem a film egy elég korrekt alkotás, legalábbis ha valaki tudja a helyén kezelni.

SPOILER (aki nem látta, és infok nélkül akarja nézni, az ne ovassa el)

A port.hu-n rengetegen fikázzák a filmet. Hogy nincs meg az a hangulata, mint az első két résznek, hogy logikai bukfencek vannak benne. Főképp ezek voltak a lehúzások fő részei.
Szerintem ez baromság. A hangulattal a gondjuk legtöbbször az volt, ami a Mátrixnál is sokaknak. A terminátortól/ügynököktől mindenki telekábelezte a nadrágját, legyen az szakadt farmer/feszülős bőrcucc és csak menekült, mint a Pötyi, ha böllért lát. A Terminator Salvationben/az új Mátrixokban meg úgy hullanak a gonoszok, mint a legyek, nincs meg semmi a félelmetes, thrilleres hangulatból.
Miért lenne meg? Míg a terminátor első részeiben a gépekkel egy 80-as évekbeli frizurával rendelkező Bonnie Tyler hasonmásnak kellene küzdenie konyhakéssel, addig az új epizódban már a világégés és a háború első éveinek túlélői közül is a katonák harcolnak. Úgymond ez a munkájuk, ebből (vagy inkább ezért) élnek.
Az akciójelenetek amúgy nagyon ott vannak a szeren, nekem legalábbis nagyon tetszettek.
Logikai bökkenők. Miért van kevés robot, miért magyaráz a Skynet élőszóban egy robotnak, minek kígyórobotok, stb stb... Mind megmagyarázható. De komolyan, ilyeneken fennakadni egy olyan film esetében, aminek a célja a szórakoztatás...
Meg különben is, íme egy nyalánkság az elsőből: miért nem hozott magával fegyvert a csóka? Mert csak élő dolgokat lehet visszaküldeni az időből. Akkor a terminátor az mi??? Hát az be van vonva élő szövettel. Akkor meg miért nem húzott egy bazookára tehenet és hozta magával? Vagy valamelyik halott bajtársa bőrét? Minden ilyen fikcióba bele lehet kötni, de szerintem felesleges.
A film vége. Sokan mondták, hogy nem illett a történethez, hogy Marcus odaadja a szívét Connornak. Hogy nem lett tőle olyan komor az egész, mint amilyen a film volt.
Nos... Ugye a film alcíme az, hogy megváltás. Mégpedig Marcusé, akit halálra ítélnek 2003-ban, majd kivégeznek, végül a jövőben tér magához. Aztán ugye kiderül, hogy robot. És sokan értetlenkedtek, hogy senkinek nincs megváltás a filmben, meg, hogy miért magyaráz neki külön a Skynet és nem tud neki parancsolni... Hát azért, mert ő nem egy T-800-as terminátor, hanem egy orvosi intézet első kísérlete, aki a hadiipar kezébe került utólag(!), így nem is része a rendszernek. Legalábbis én így tudom megmagyarázni.
Na mindegy szóval Connor (a vezető, akinek élnie kell a jövőből megtudott dolgok miatt) halálos sebet kap, és a szíve nem bírja az egészet. És ekkor Marcus felajánlja a sajátját, ez a megváltás számára, hogy jót tehet.
Eredetileg nem ezt a befejezést tervezték, hanem egy másikat, amit csak a film megnézése után tudtam meg. Azért érdekes, mert nekem a moziban pont az jutott eszembe, hogy mekkora kemény lenne, ha úgy fejeznék be. Úgy tervezték, hogy megérkezik a felmentősereg egy kicsiny része, Connor ott haldoklik, puff neki mit tegyenek. Sőt meg is hal. De az emberek nem maradhatnak John Connor nélkül, így a bőrét ráhúzzák Marcus vázára. És így végül gép vezeti az embereket a gépek ellen. Érdekes elgondolás...
A filmben nekem még nagyon tetszettek a kis utalások a régebbi epizódok nagy jeleneteire. És persze pár másodpercig még A Terminátor is visszatér...

SPOILER vége

Egy úr a zűrből

Péntek

Nem, nem történt elírás. Ez az úr a zűrből jött el közénk. Pák-Pák Ferencről van szó, aki a hétvégén Kanizsára látogatott. Miután megérkeztek, Roli mamájához lepakoltak, majd pedig indult a várost bemutató kocsmatúra.
Az egyes helyszíneknél először mindig a magról írok, és ha a többi szereplőről tudok valamit, azt is megemlítem.

1. megálló: Dallas
Roli életében nagyon fontos szerepet játszik a Mindenki Sportpályája. Ez egy hely, ahol mindenki sportolhat. Az arra vezető úton található a Dallas nevű vendéglátó ipari egység. Nem is tudom, hogy én már jártam-e ebben az intézményben. Roli egy vörösboros fröccsöt hörpint (a kóla drága, na nem csak itt, hanem mindenhol), Ferkó pedig a szokásos sörével indít.
Mindeközben főhősünk: alszik.

2. megálló: A büfé a Mindenki Sportpályáján
A menü ugyanaz.
Mindeközben hősünk: alszik (elég durván elnyomott az álom)

3. megálló: Hugyi
Roli lép be először az ajtón. Erre Tücsi (a csapos) csak így reagál: "Te még józan vagy?"
A történet teljessége miatt jegyzem meg, hogy a Greenwichtől eggyel jobbra található időzónában ilyenkor 19.15 van, és a Tücsi őszintén lepődött meg.
Őt követi egyből Pötyi, kedves pultos nénink ehhez is hozzá tud fűzni valamit: "Te még nem sírsz?"
Pötyi pár héttel korábban Tücsinek öntötte ki a lelkét. Hogy miről, arra nem emlékszik.
Mindeközben hősünk: lekési a buszt. (nem az én napom eddig) Megkérdezem apát, hogy hol van az öcsém. Ő az én általam sokat használt kézjellel válaszol. Áhááá...akkor lányokkal találkozik, talán még nem ivott. Fel is hívom és lezsírozom, hogy én kocsival elmegyek a Hugyiba, ő meg onnan hazavezet. A Deal megköttetik.
Betoppanok a Hugyiba. Roli épp a BL döntőt vitatja meg Tücsivel. Tücsinek hozzám is van kérdése: "Na Toka, ananász?"
Nem, ma még sok állomás áll előttünk, így nem kezdhetek Malibu ananásszal. Egy sört bedobok az arcba. Tibcsi is már a helyszínen van, szóval csak megvárjuk IC-t, hogy elvigye a verdát és indulunk is tovább.

4. megálló: Gösser
Ezer éve nem jártam ezen a helyen. Most is csak azért, mert valamelyik ökör kitalálja, hogy pislantsunk be minden útba eső helyre, hogy Feri ismerhesse meg városunkat. Míg Roli és Pötyi út közben inkább a csajokat próbálja mutogatni Ferkónak, én azért megemlítem, hogy van itt a téren egy művelődési ház is, itt vannak színházelőadások, meg ilyenek.
A Gösserben a pultnál Csaszit találjuk, aki amint megtudja, hogy mégis mi a neki bemutatott Ferenc becsületes neve (Pák-Pák), egyből régi ismerősként üdvözli. Hát igen, ez a név messze földön híres. (méltán)
Itt már Feri mindjárt talál valami érdekesebbet, mint a művelődési ház, nevezetesen az elég jó alapanyagokból összegyúrt pultos lányt. Persze pusztán csak a szemét legelteti rajta, mivel (és ezt egy póker óta tudjuk) ő foglalt.

5. megálló: Kóbor-ló
Feri nem tudja megjegyezni ezt a nevet, végig csak kóbor-pelikánnak hívja. Érthető, nagyon hasonló ez a két szó. Kicsit itt már sportolunk is, illetve Roliék csocsóznak. Ha gólt szereznek, az szerintem még Palinban is hallható.

6. megálló: Monyi
Ezt a helyet ugye nem lehet kihagyni. Tóni bácsi örül nekünk, majd összehaverkodik Ferkóval is, és miután a történetet is meghallgatja, meg is kérdezi, hogy hívhatja-e Pák-Páknak.
Itt már Székely Pjotr is velünk van.
Kezd viszont széthúzni a társaság. Roli és Pötyi mindenáron a Pizza Kertbe akarnak menni. (ott vannak a VADak), mi inkább a Robinson felé vennénk az útirányt, hisz a méter sör akció elég csábító lehet Ferkónak, a sör megszilárdult és öntudattal rendelkező változatának.

7. megálló: Robinson
Leülünk az asztalhoz. Aztán állhatok is fel, mivel egy másik asztalánál ül Happy, Zsolti barátom egy országos cimborája. Előkerül a zsebéből egy kis házi pálesz és megkínál vele. Haveeer, ez aztán üt.
Kijön a garcon, kérünk egy méter sört, meg azért étlapot is. Biztos, ami biztos. Nem tudok dönteni, hogy velős pirítóst egyek, vagy mexikói grillkarajt. Végül a mexikói grillkarajt választom. És a velős pirítóst is az utolsó pillanatban. Végülis Tibcsi fizet, nyertem tőle heads-upban egy hamburgert, azt beváltom erre.
A pirítósból végül alig eszek, közösen fogyasztjuk el a srácokkal. A mexikói cucc viszont párját ritkítja. Egyet a méter sörből Happynek adok.
Mindeközben Roli és Pötyi: a Pizza Kertben VADásznak.
Egyszer csak betoppannak a Robinsonba hozzánk. "Elkergettük az összes csajt."
Respect.

8. megálló: A taxiplacc
Ismervén Ferkó hólyagját biztos voltam benne, hogy lesz olyan, hogy két egység között kell megállni pisilni. Én gyorsan végzek a dolgommal és csatlakozok a többiekhez, akik az OTP előtt üldögéltek a padon és beszélgettek. Ferkó eközben két kocsi között üríti ki a megfáradt olajat. És énekel mindenféle összevisszaságot. Valamit a taxisokról is...
Egyszer csak hangos szóváltásra leszünk figyelmesek. Odafordulva látjuk, hogy egy taxis akar kiszállni a kocsiból és közben kiabál a Ferivel. Ferkó meg lezser eleganciával becsukja az ajtót rá a taxisra. Elindulunk, hogy ne legyen nagyobb balhé, de a taxis már kiszáll és Ferkóval váltanak egy-két ütést. A taxis betalál, Ferkónak kiesik egy lencséje a szemüvegéből és lesz egy csúnya monoklija. Közéjük ugrom és próbálom őket szétválasztani, ami nagy nehezen sikerül, mert Ferkó fogja a taxis gallérját. Én észre se veszem, hogy a taxis kezében egy vipera figyel, csak később, mivel én igyekeztem mindkettőnek a fejéhez beszélni.
Kiszáll több taxis is, mert azt hiszik, hogy mi Ferkóval egyetemben meg akarjuk verni a pajtásukat, de hamar látják, hogy erről szó sincs, így nagyobb balhé nem alakul ki...egy fél percig.
Az egyik taxis ugyanis kijelenti, hogy Ferkó egy Ati nevű kanizsai nehézfiú kocsiját locsolta le, és már el is ment érte az egyik barátjuk.
Itt kicsit lever a víz, mert ennek a srácnak elég félelmetes híre van. Mondjuk én fociról ismerem, meg kidobó is volt egy helyen, ahová sokat jártunk zsenge korunkban (Hely). Fordulok meg és látom, hogy már meg is érkezett nem kis darab cimboráival.
Meg kell próbálnom elsimítani az egészet, mert ha ők meg akarják verni a Ferkót, akkor mi odaállhatunk mellé akárhányan, akkor is szétszedik. Meg minket is. Szóval gyorsan odasétálok a sráchoz és mondom neki, hogy "Figyelj hagyjátok a srácot, nagyon be van rúgva, már a taxisokkal is balhézott. Inkább igyunk meg valamit együtt, meghívlak kárpótlásul valamire."
Beleegyeznek és ekkor mondja egy haverja a srácnak: "Nincs szerencséd a kocsikkal, az egyiket felgyújtják, ezt meg lehugyozzák..."
A régi Gödör nevű hely helyén megnyílt bárba megyünk le, a srác csak egy bombát kér. (persze, hisz kocsival van és nem ivott) Kicsit dumálunk, aztán indulok megkeresni a többieket.
Mindeközben Pötyi: ugyanezen a helyen fűzi a pultos lányt és az egész cécóból kimarad.
Mindeközben a többiek: az OTP előtti padon próbálják összerakni Ferkó szemüvegét.

9. megálló: Múzeum
Dumálgatunk a pultnál a srácokkal, miközben egy srác a szintetizátorával próbálja szórakoztatni a közönséget. Nem táncol senki.
Hirtelen Pötyi toppan be (biztos megunta a csapos csajt) és közli a tömeggel: "Imádjatok!!!"
Berobban a tánctérre és ropja, mint a szél. Kicsit később mi is csatlakozunk, és a Csókkirályra hemzsegünk.
A muzsikus elég gyíkgyökér, ugyanis nem igazán szerepelnek a repertoárjában rákendról számok, inkább csak a mulatóst akarja csapatni. Pedig csak mi vagyunk már a helyen szinte.

10. megálló: A Múzeum előtti park padjai
Mindenféle témáról dumálgatunk. Pötyi előjön a "nekemmiértnincscsajom" dilemmával. Nem érti, mert szerinte hihetetlen adottságokkal van megáldva. Csak figyeljetek:
"Már amikor megszülettem, akkora herém volt, hogy megszégyenültek az orvosok. Azt kérdezgették, hogy ki ez a Kan?"
Itt megszakadtunk. Felhívtam IC-t és nagy nehezen rávettem, hogy vigyen minket haza. Még a Mekiben dobtunk a Big-Mac akcióból és kidőltünk.

Szombat

Ébredéskor örömmel veszem tudomásul, hogy nem vagyok másnapos. Olvasok kicsit (A szeme sarkából című könyvet. Fúdejóóó!), majd visszaalszom. Délután végre megnézem a Hét élet című filmet. Aki teheti nézze meg!!! Nem írok róla semmit, mert ezt úgy jó látni, hogy tényleg semmit nem tudsz róla az ég világon. És ne olvasgass róla hozzászólásokat sem a port.hu-n, mert egy rakás gyökér gátlástalanul spoilerezik. Csak nézd meg és vaóóó!

A terv
Pötyinél házi mulatság. Nekem otthon van több üveg piám, így megbeszéljük, hogy bedobom a közösbe, ők meg belefizetnek, mert akkor így nem kell vennünk a boltban. Valamint esetleg veszünk közösen sütnivalókat is.

A valóság
Pötyinél nekiállunk csapatni a pókert. Mindenki bukik, kivéve Tibcsit és Rolit. Nekik nagyon megy. A játék vége felé elkezdünk iszogatni.
Fütyülős mézes bodzát. Finom, de nem annyira, mint vártam. Igazából szerintem túlságosan vártam. A bodza a kedvencem a szörpök között is.
Roli ilyet nem iszik, inkább wiszkikólát. Nekem kell vele innom, a többiek nem szeretik. Nagyon csalafinta vagyok, két pohárral iszok meg, amíg ő megiszik kb 5-6-ot. Abból pár dupla. Nekem annyira nincs kedvem iszogatni, nagyon álmos vagyok. De azért persze jól érzem magam.
Pötyi mindeközben bebombáz egy üveg gint két littyó tonickal.
Öregszünk, ugyanis a mamámtól kapott Kormányos rumot meg sem kóstoljuk. Bár elég rémisztó az a cucc...
A kajáról: a srácok vettek két zacskó milerit hasábburit, így azért egy kis pizzát is rendelünk.
Egy kis ok-okozat gyakorlat:
Mi történik, ha Roli és Pötyi úgy rúg be, hogy csak fiúk között vannak?
Elindulnak a Pizza Kertbe, hogy lányokat találjanak.

A Pizza Kert
Végre vannak lányok. Mondjuk Ferkónak, Tibcsinek és nekem ez tök mindegy. Egy kis ízelítő a srácok udvarlási módszereiről:
Egon unokatesóm ül három csajjal egy asztalnál. Leül oda még Roli és Feri. 15 perc múlva 7 srác beszélget ugyanott. Ferkó előad pár sztorit a repertoárjából és eszement sokat röhögünk. (Lelkes Kriszti)
Egy darabig velünk ücsörög Vanda is, Egon egy ismerőse. Vanda egy nagyon kedves, csinos csajszi. Roli meg is támadja. Meg azért Ferkó is bókol neki a maga módján:
"Tudtad, hogy nagyon aranyos a kis szemtengelyferdülésed? Nagyon aranyos lány vagy!"
Mi Egonnal fogjuk a fejünket, de Ferkó meg van róla győződve, hogy nem gáz, amit mondott. Még a wc felé vezető úton meg is kérdezi a leányzótól és megnyugtató választ kap.
Roli kicsit közvetlenebbül közelíti meg a leányzót. (Vanda piros, Roli zöld)
- Mégis mit akarsz tőlem?
- Hát meg akarlak fagyni!
Roli elővarázsol valahonnan egy nápolyit, majd közli a hölggyel:
- Ha megfagyhatlak, akkor megeheted a felét.
Mivel a hölgy nem enged, ezért így szól:
- Akkor fagyj meg itt a hidegben. (és itt most tényleg a fagy szót használja)

A kulcsfigura

A sikertelen VADászat után hazaindulunk. Már csak el akarok feküdni és aludni. De Tibcsi meggyőzi Ferit, hogy meg kell kóstolnia a Ping-Win féle szuper hamburgert. Ám legyen. Azért van még, amire kapató vagyok.
Épp a könyvtár mögött haladunk, amikor Pötyinek beugrik, hogy a tegnapi csapos lány a közelben dolgozik és elrohan. Hiába kiabálunk utána, hogy kellene a kulcs (Pötyinél alszunk), ő már szagot fogott, nincs mit tenni. Jó akkor sétálunk kicsit és a Hunyadi és a Fő út sarkán ácsorgunk, Pötyinek arra kell majd hazamennie. Ugyanis a telefont nem veszi fel.
Roli nem bírja a feszültséget (nem, most nem pukizott...bár lehet az is megesett) és elmegy a Zanziba. Ekkor látjuk utoljára aznap.
Pötyi jön a Fő úton felfelé, eléggé kilengő mozgással. Ránk néz, majd a Rolit hiányolja. Én oktondi módon elmondom, hogy a Zanziban van. Pötyi szó nélkül elindul arra, azt mondván, hogy csak benéz, mindjárt hozza a kulcsot.
Várunk. Várunk.
Inkább a Monyiban várunk. Meghívom az unokatesóm egy kávéra és veszek magamnak is egyet. Itt van a Monyiban Száva. Az ideális csali. Küldök is egy-egy sms-t a két VAD mániás pajtásomnak, de Roli nem csábul el a Száva szóra. Pár perc múlva hatalmas óbégatás közepette két karját a magasban tartva megérkezik Pötyi. Száva meg távozik.
A kulcsot végre megszerzem. Pötyi még marad a Székelyékkel. Mi betámadjuk a Ping-Wint Ferivel és Tibcsivel. Hatalmas a sor, ezért megadjuk Pötyiék címét, hogy majd hozzák ki, és hazabaktatunk.

A levezetés

Eldőlünk a kanapén és nézzük az Üvegtigris 2-t. Ez a film mindenhogy vicces, de egy kicsit spiccesen és holt fáradtan egyenesen fantasztikus. Ferinek meg egyenesen katarktikus. A túszos jelentnél a következőt közli:
"Ebben a jelenetben olyan mélységek vannak. Nem tudom nektek elmondani, de most érzem. Annyival több van benne!!"
Megjön a hamika, bebombázzuk. Pötyi is hazatoppan, állítása szerint egy nulladik típusú orális találkozásban volt része.
Kidőlés.

Vasárnap

Reggel körülbelül mindenki egyszerre ébred. A többiek szerint ez azért van, mert amikor felébredtem egyből elkezdtem nagy hangon telefonálni Rolival.
Roli nem tudja, hogy jutott haza, de emlékei szerint a Zanziban még embereket hívott meg piákra (400 forintja volt), valamint a karján figyelő pecsét szerint még a kólában is volt. Azóta kiderült, hogy őt hívták meg. (neki nincsen megmagyarázhatatlan élménye, mint Pötyinek)
Reggeli helyett nézzük kicsit a Vad Vágyak 3 című magas színvonalú filmalkotást. Pornószínészek játszanak rendes szerepeket. Nem fejezzük be.
Roli hazadob kocsival, de út közben még egy érdekes sztori belefér Ferkó részéről:
"Engem amikor először engedtek el otthonról a fater azt mondta, hogy menjek haza, ha éhes vagyok. A haveroméknál kaptam kaját, így 2 napig nem láttak."
Még jó, hogy nekem konkrét időpontot mondtak anno. Ugyanilyen instrukciókat kapva maximum 5 percet tölthettem volna a barátaimmal.

Összességében egy hatalmas hétvége volt. Volt ami kimaradhatott volna belőle, de nagyon jól éreztem magam.

Vasárnap és hétfőn a regenerálódásé (azaz az alvásé, az olvasásé és az X-Aktáké) volt a fő szerep.
Kedden végre találkoztunk Uzsóval. Nagyon hiányzott már. Jókat derültünk a videókon, amik a hétvégén készültek, sőt egy olyanon is, ami anno még a Denevér fateres estén lett megörökítve.

Ééééés megjött a Card Protectorom is!!! Íme: